Monyó

A Borzderes

Monyó svájci borzderes fajta (igazi Braunvieh), 2012-ben került hozzánk, 1 évesen. Picike volt, nagy mikiegér fülekkel, azt mondták, nem is fog nagyra nőni. Ehhez képest ma ő a legmagasabb, és talán legnehezebb is. Szelíd, bújós típus, mindenki kedvence. Szereti a hasát, megőrül egy almáért vagy egy szelet száraz kenyérért. Volt már ikerellése is, tőle nagyon várok egy tiszta borzderes üszőt, de az utóbbi időben bikákat ellik. Borjait általában nagyon félti, nehéz elválasztani őket, olyankor némán folynak a könnyei.

(a fenti képekre kattintva megnyílik a galéria)

A borzderes fajta a legősibb kultúrfajták közé tartozik, amely a klasszikus besorolás szerint kettős hasznosítású világfajta. Származási helyét tekintve a mai Svájc hegyvidéki legelőiről  származik  és  dokumentumok  bizonyítják,  hogy  az Einsiedelni Kolostorban élő szerzetesek már ezer évvel ezelőtt  elkezdték  a  fajta  tenyésztését.  A  zord környezeti feltételek és a hegyvidéki tartásmód mellett a  természetes  szelekció  és  a  céltudatos  tenyésztői munka révén egy olyan kiváló fajta alakult ki, amelyet külföldön is igen nagyra értékeltek.
A fajta sokoldalú, amely többek között a erőteljes és jól kiegyensúlyozott testfelépítésben, hosszú élettartamban és alkalmazkodó képességben nyilvánul meg. Erős végtagjai és körmei képessé  teszik  arra,  hogy  a  sovány  legelőjű,  nehéz terepen is ki tudja elégíteni takarmányszükségletét. A sűrű barna szőrrel fedett erős bőr és a szemek sötét pigmentáltsága a fokozott napsugárzástól való  védelemben  segíti.  A  20.  században  a  kettőshasznosítás  vált  meghatározóvá  és  a tenyésztők maguk dönthették el, hogy a hús, vagy tejelő típusú változat mellett döntöttek. A meggyőződéses borzderes tenyésztők ma is ragaszkodnak a kettős hasznosítású fajta fajtatiszta tenyésztési  elveihez,  melyen  belül  erőteljesebben  szelektáltak  a  populáció  tejtermelőképességére, de odafigyeltek a húskihozatal szinten tartására is.